A viza és halászata

A vizák (Huso nemzettség) a világ legnagyobb édesvízi halai, a halászok őrhalnak nevezik.

A Fekete - tengerben honosak, de a folyamszabályozás előtt évente kétszer felúsztak a Dunán, az itteni telelő- és ívóhelyeikre.

A halak 7-8 métermázsáig (400-450 kg) is megnőttek, de nem volt ritka a 10 métermázsás (560 kg) példány sem (métermázsán a régi bécsi mázsát értjük, ami 56 kg/mázsa).

1575. január 1-jén Dunaalmáson 10,5 métermázsás halat fogtak ki.

A viza halászata különleges előkészületet, bátorságot, erőt és ügyességet igénylő, roppant látványos, izgalmas és veszélyes műveletsorozat volt, melyet koronás fők is gyakran megszemléltek, mint pl. 1412-ben Zsigmond király, de Mátyás is több alkalommal jelen volt egy-egy nagy komáromi vizafogásnál.

A vizákat cégék vagy kerítőhálók segítségével fogták ki. Azt, hogy Komárom környékén a halászat és a vizafogás a legrégebbi mesterségek egyike volt, bizonyítja IV. Béla 1249. március 19-én kelt oklevele, amelyben említést tesz egy Szőny melletti vizafogó helyről is.

A viza vonulása idején a halászok már ladikon várták a rajokat, és nagy zajt csapva elősegítették, hogy a vízfolyással szemben úszó halak az elrekesztett mederben tölcsérszerűen húzódó cégébe tömörüljenek. Ezután következett a hatalmas halak kifogása és partra vontatása.

A kifogott halakat besózták, és a szekeresgazdák nagy hordókban szállították Európa fejedelmi udvaraiba. Bár már több mint 100 éve nincs viza a Dunában, a vasúti híd felett a bal parti Vizafogó elnevezés máig őrzi emléküket.